Ha valaki nagyon megérdemelte ezt a bajnoki címet, az Sándor Tamás, aki egyértelműen a Loki vezéregyénisége volt ebben az idényben (is). A kiváló rúgótechnikájú középpályás három éve tért haza, nem titkoltan azzal a céllal, hogy aranyat nyerjen nevelőegyesületével, a Debrecennel.

"Jól emlékszem arra a pillanatra, amikor Dombi Tiborral elhatároztuk, hogy azon a nyáron mindenképpen hazajövünk - nosztalgiázott picit a hét végén a Békéscsaba ellen két gólt szerző Sándor Tamás. - Telefonon beszéltünk, mert én Izraelben játszottam, ő meg Hollandiában, és mondtam »Kicsinek«, hogy olyan jó lenne bajnokcsapatot ünnepelni Debrecenben, hát a következő szezontól folytassuk otthon. Ô éppen kocsiban ült, ezerfelé kellett figyelnie, és csak úgy megszokásból mondogatta, hogy jól van, oké, menjünk. Azon egyszerűen átsiklott, hogy én a bajnoki címről beszélek…"

Átsiklás tehát volt, kisiklás nem, a Loki megérdemelten lett első az idén. Igaz, éppen egy olyan mérkőzésen vált biztossá az aranyérem, amelyen a Debrecen nem is játszott.

"Kissé furcsállottuk, hogy nem egy nap lépünk pályára a Fradival, de szó sincs arról, hogy ez elronthatta volna az örömünket - mondta a középpályás. - Mi egy nagyszerű meccset játszottunk szombaton, a szurkolók bajnokként ünnepeltek bennünket. Vasárnap pedig vártuk a Ferencváros mérkőzését: én például otthon a fotelben, egyedül, mert a kisfiam Pesten futballozott, a feleségem őt kísérte el. Természetesen szurkoltam a Pécsnek, és a lefújás után már találkoztam is a csapattársak egy részével egy debreceni szállodában. Még elég kevesen voltunk, hiszen többen hazamentek a keretből a Dunántúlra, erre-arra, de estére már megérkeztek a távolabb lakó srácok is, így a Kossuth téri üneplés azzal a rengeteg emberrel remekül sikerült. Csak tudnám, hogy a szurkolók miként tudtak két óra alatt egy ekkora bulit összehozni…"

Igaz, sokáig mindenki óvatoskodott, de Sándor Tamás amondó, a Vasas elleni idegenbeli siker után már érezni lehetett, hogy ez a bajnokság az övék lesz. Jár tehát a kalapemelés a kétségkívül legegységesebb és leginkább gólratörő futballt produkáló Loki (na meg szurkolói) előtt, de adódik a kérdés: mi lesz most? Mit profitálhat a város és a klub ebből az aranyból?

"A stadionkérdésünk talán megoldódik, mert az nem jó, hogy helyhiány miatt néhány száz szurkolónk rendszeresen kint marad, és persze szeretnénk eljutni a Bajnokok Ligájába. Ha jól tudom, július közepén kezdünk - hm, nem bánnám, ha a kazahsztáni utat kihagyhatnánk…"