| Hírek : "Mi vagyunk a legnagyobbak! " |
"Mi vagyunk a legnagyobbak! "
Tóth Csaba Zsolt -HBN 2005.05.17. 08:53
Ezrek ünnepelték a város történetének elsô labdarúgó-bajnokcsapatát vasárnap Debrecen utcáin.
"Mi vagyunk a legnagyobbak! "
Ezrek ünnepelték a város történetének elsô labdarúgó-bajnokcsapatát vasárnap Debrecen utcáin. TÓTH CSABA ZSOLT toth.csaba@naplo.haon.hu Debrecen (HBN) – Mámoros hétvégét élt át és túl a Loki gárdája és szurkolótábora: érdemes tehát felidézni a bajnokavatás gyönyörû napjának krónikáját, természetesen piros-fehér szemüvegen át emlékezve a forradalmi sodrású történetre. Az utolsó lépés Történt, hogy szombaton a Loki 5–1-re legyôzte a már kiesett Békéscsabát, s a helyszínen majd’ nyolcezer drukkert boldoggá téve újabb lépést tett a bajnoki cím felé. Egy órával késôbb kiderült, hogy az MTK csak döntetlent ért el a Kaposvár ellen, így egyértelmûvé vált, hogy amennyiben vasárnap a Ferencváros nem nyer Pécsen, véglegesen és visszavonhatatlanul a DVSC nyeri a pontvadászatot. Vasárnap reggel tehát azzal a boldogságos tudattal ébredtek a Loki-szívvel élôk, hogy nagy nap lehet a mai: amire oly hosszú ideje oly sokan várnak, végre megtörténhet, a debreceni csapat feljuthat a csúcsra. Ennyien vélhetôen még nem néztek Hajdú-Biharban Pécs–FTC labdarúgó-mérkôzést: ezrek szorongtak otthon, vagy a barátoknál vagy a kocsmában a tévé elôtt, hogy "kiszurkolják" a Fradi pontvesztését. S ez bizony sikerült is... Bajnok a Loki! Délután negyed kettôre kiderült, "piros-fehér az Isten", hiszen a Loki-ultrák között meglehetôsen alacsony tetszési indexszel bíró Lipcsei Péter öngólját az örökbecsû Horváth Gyula a végén még megtoldotta eggyel, nyert a Pécs, kikapott a Fradi, bajnok lett a Loki. Ebben a pillanatban – vélhetôen a mobilcégek nagy örömére – telefonálási pánik tört ki a cívisvárosban, mindenki gratulált mindenkinek, "összecsörögtek" az egymást és a Lokit szeretô emberek, s közben azon tanakodtak: hol fogunk ünnepelni? Három órára aztán tisztulni kezdett a kép, s futótûzként terjedt a hiányzó információ: találkozunk a Kövér Egérnél, aztán irány a Kossuth tér! Volt, aki a Bükkbôl, volt, aki Budapestrôl, volt, aki a Dunántúlról indult haza, csak hogy együtt ünnepelhessen a Loki-családdal, s Debrecen utcáin is egyirányúvá vált a forgalom, a drukkerek a belváros felé igyekeztek. Délután hatra több száz szurkoló gyûlt össze a Péterfia utcán, s sorra érkeztek a hôsök is: többek között Sándor Tobe Tamás, Dombi Kicsi Tibi, Csernyánszki Norbi, Halmosi Peti, Supka Attila és Herczeg András is együtt ugrált és énekelt a drukkerhaddal. Folyt a sör Villantak a vakuk, folyt a sör, csattantak a puszik, hihetetlenül jó volt debreceninek lenni: akik eddig a pályán és a lelátón, azok most a pultnál és a "megasztároskodásban" harcoltak együtt a városért. A szesz és az idô azonban fogyott, este nyolc körül már a Kossuth térre kívánkozott a tömeg, s ahogy az az "egységben az erô" elvhez illik, az újdonsült magyar bajnokok (mert bizony a szurkolóknak is jár egy arany) együtt, amolyan karneváli menetként vonultak át a fôtérre, hogy elkezdôdjön a félig spontán, ám a Lokiszurkolók Egyesületének hála azért megkoreografált fiesta. Volt ott minden: golyórágó, Tibi csoki, füst, tûzijáték és persze sok ezer, csak a Lokit éltetô, piros-fehérbe burkolódzott ember. A csapat tagjai "bevették" a Kossuth-szobrot, ám ez többségüknek nem került túl nagy energiába: Kerekes Zsombiékat a tömeg vállon vitte a "tetthelyre". Loki-indulót! Az éjszaka aztán fény derült néhány dologra: világossá vált, hogy Csernyánszki Norbi artistának sem utolsó (mindenhová felmászott, de sehonnan sem esett le), hogy a tankcsapdás Lukács Lacinak most már mindenképpen írnia kell egy Loki-indulót, és az is, hogy az újságíróhad sem fradista, ugyanis elég szorgosan ugrabugrált, miután kimondatott, hogy aki nem ugrál, az mind fradista. Mi vagyunk a legnagyobbak! – skandálta a tömeg, s jó néhány szurkolónak bizony igencsak nehezére esett eldönteni, hogy akkor most sírjon vagy nevessen örömében. Este tíz körül (a pontos idô senkit ne érdekeljen) aztán végül mindenki a nevetés mellett döntött: a hôsök és hûséges drukkereik kisebb csoportokra oszlottak, s valamelyik vendéglátó-ipari hely felé vették az irányt. Torok nem maradt szárazon, szürke- és jó barátban sem volt hiány... Mint ahogy most már nincs hiány bajnokcsapatban sem: 103 évet váratott magára az élmény, de megérte. Mert felbecsülhetetlen.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
